Ja gr?mat? b?tu tikai Brunhildes Pomselas atmi?u da?a, liktu 5 zvaigznes, bet Tores D. Hansena p?cv?rdam tiek tikai 1 un 3 tad matem?tiski vid?jais apa?ojot uz augšu.
Par kundzes atmi??m grib?tos piebilst, ka tieši t?du izt?lojos cilv?ku dz?vi jebkur? rež?m?, ja tas nav v?rsies pret vi?u un cilv?ks nav piedzims ar k?du varo?a g?nu. Vairums cilv?ku dz?vo tik nost, cenšoties no situ?cijas ieg?t sev iesp?jami lab?ko.
Par p?cv?rdu savuk?rt - t? ir t?da pati demago?ija k? jebkura cita. Protams, ka ekstr?mie lab?jie nav saulesstari?i, bet ar? ekstr?mie kreisie t?di nav. Bet t?p?c baid?ties no jebkur?m lab?j?m idej?m ar? ir absurds. Nav t?, ak ir tikai viens vien?gs secin?jums, ko m?s varam g?t no iepriekš?j?m paaudz?m, k?ds iespaids vismaz man rad?s no t? p?cv?rda.18 s Susan2,843 585

In 2013 Brunhilde Pomsel had her memories recorded for a documentary. Her insights from this time tell of her childhood, where she was born in Berlin in 1911, to an unremarkable family. In fact, her whole life may have remained unknown and unremarked upon, but she was socially and professionally ambitious. Considered bright, her father extended her education by a year, but, as the eldest child in the family, she was expected to get a job and she wanted a position in an office.

Brunhilde’s memoirs are remarkable for her calm, assured and gentle voice, as she recounts her life. She had Jewish employers and Jewish friends, was uninterested in politics and interested in making a better life for herself. A chance meeting with Nazi Party member, and future radio announcer, Wulf Bley, led to her getting a job in the broadcasting corporation, which she loved. It meant meeting famous people, a good contract and better money. If she was expected to join the Party, she went along with it – later finding ways to get out of doing the expected collections of donations, or small jobs asked of her.

Later, she was moved to the Propaganda Ministry, led by Joseph Goebbels. Again, she enjoyed the work, d her colleagues and appreciated the higher wages. We hear of her being invited for dinner by Goebbels, playing with his children and being given a suit by Frau Goebbels, after being bombed out. Her story is shocking in its very banality, as Brunhilde insists she knew nothing of what was going on, and less interest in discovering what lay behind the propaganda her own department provided. After the war, she was captured by the Russians and spent five years in a former concentration camp – although prisoners found warm water and soap in the showers and were allowed to put on plays and shows. She later emerged to get a new job in a radio station, where she found former colleagues had already found work.

The authors of this book have allowed Brunhilde to present her own story and are not judgemental of a young woman who obviously had repressed part of the truth of what she knew. This becomes clearer as we progress in the book and discover she had her own secrets and personal tragedies. However, largely, she was a young woman who showed a lack of curiosity and political apathy about the work she was doing, and the world she lived in, in order to live will and make professional advances. The author is clear that her story is a warning about looking away from what is going on around you, and makes parallels with right wing populist parties of the present, which highlight the dangers of political apathy.



15 s Stratos943 110

?????? ?? ??? ????????? ? ?????????? ??? ????????; ?????? ??? ?? ??? ???????. ???? ?? ??????? ??? ??????????? ?? ??????? ??? ??????? ????? ?? ?????? ???? ?? ????! ????? ??? ?? ????? ?????? ??????????????? ??? ??? ?????????? ?? ???????????? ?? ??? ??? ??? ... ???????????. ??? ?????? ??????? ??????????? ?????? ??? ?? ??? ??? ?????????? ???? ??? ??? ???? ??? ????????. ??? ??? ????? ? ?????????? ????????? ?? ??? ??????? ??????? ???? ????????? ??? ??????, ??? ??? ?????? ?????????? ????? ???? ??????????... ???????-?????????13 s Leonidas Moumouris292 40

??? ?????? ?? ??????? ?? ?? ????????? ??? ???????? ???? ??? ?????? ??? ?????. ? ????? ???????????? ??? ????? ?? ????? ??? ???? ????????? ?? ??????? ???, ???? ?????? ???? ??? ????? ??? ??????. ?????? 106 ???? ??? ?? ????????????? ??????? ??? ??? ???? ???? ??? ?????? ?? ????????? ??? ?????? ??? ?? ????? ?? ????? ???? ??? ??????. ????? ???? ??? ?????. ??? ????? ?? ?????.
???? ???? ????? ???? ??? ? ?????????? ???? ??????? ???? 70 ?????? ?? ???????? ???? ??? ?? ??????. ????? ???? ?? ????? ??? ???????. ???? ?? ????????? ?? ?????? ?? ?????????? ??? ? ???? ?????? ??? ??????? ???? ??? ???? ???? ???????.
??????? ?????? ?????? ??? ?? ???????????? ?? ?????????? ???? ???? ???????? ?? ?? ???????? ????????, ?? ???????? ?????? ?? ???????? ???, ??? ??? ??? ???? ??? ?????????? ???????? ??? ???? ???????????? ????????? ???????? ???? ??????? ????????? ??????.11 s iva°654 103

podijeljena na dva dijela, knjiga pokušava paralelno biti iskrena ispovijest geobbelsove tajnice i pokli? na politi?ku angažiranost. prvi dio je transkipt dokumentarnog filma snimljenog 2013., u kojem brunhilde pomsel, tada 103-godišnjakinja iznosi svoja sje?anja na život u berlinu i na svoj rad za hitlerovog ministra, onoliko koliko ju sje?anje služi, ali i s jasnim odmakom od ikakvog osje?aja krivice. drugi dio je autorova kritika i osuda ljudske potrebe da se distancira od politi?ke akcije, da bude pasivni promatra? doga?aja i da se brine samo za svoju osobnu ugodu i zatvara o?i pred neželjenim politi?kim stvarnostima.

brunhildina pri?a je.. pa, ljudski ispri?ana. kao k?i u relativno dobrostoje?oj berlinskoj obitelji, njeni jedini problemi uo?i drugog svjetskog rata bili su što ?e obu?i, gdje ?e iza?i, gdje ?e se zaposliti i koliko ?e zara?ivati. vrlo koncentrirana na sebe i svoj boljitak, nije mogla/nije htjela znati što se oko nje zapravo doga?a pa ?e tako, u svojoj pri?i, spojiti nevjerojatne paradokse poput spominjanja svoje židovske prijateljice eve za koju kaže da je "bila me?u ljudima koje su odveli", a ve? u slijede?oj re?enici pri?a kako je kava bila racionalizirana pa se ona sama morala odre?i mnogih stvari. njen govor nema težinu katastrofe kojoj je svjedo?ila (i ?ijim je dijelom i bila), vjerojatno su tu i godine napravile svoje dio - žena je imala dobrih šezdesetak godina pomiriti se sa svojom ulogom i sasvim sigurno je tijekom tog doba napravila odre?ene korekcije i brisanje memorije tako da se njena ispovijest ?ita lako, bez okusa horora koji se stvarno doga?ao.

preporu?am onima koje zanima drugi svjetski rat, ljudska psiha, ali i onima koji razmišljaju o sebi kao "homo politicusu" i o svojoj odgovornosti za društvo.

p. s. brunhilde pomsel umrla je 2017., to?no na me?unarodni dan sje?anja na žrtve holokausta (27. I.).9 s Sanita116 12

Kara laik? jaun?bu piedz?vot. Skarbi. Nosod?t?jus nesaprotu - Ko tieši vi?ai vajadzeja dar?t? Šur?t pa dokumentiem? Un tad t?l?k tieši ko? Dom?ju, tie ir tik skarbi laiki, ka, dz?vojot tajos, tu pats k??sti sav?d?ks-tieši t?ds, lai šajos laikod sp?tu izdz?vot. Neizlas?ju autores p?cv?rdu-p?c kara visas tantes gudras ??????? vnk ?oti kaitin?ja.9 s Oskars Kaul?ns493 112

došu 3,5 zvaigznes. visvair?k par to, cik bezpretenciozi, vienaldz?gi un egoistiski cilv?ki atceras ?aunumu, ko paši nav rad?juši, bet kam ir st?v?juši lieciniekos.

paral?les, kas ir velkamas ar politiskajiem procesiem m?sdienu pasaul? un tiem, kas tr?sdesmitajos gados notika Eirop?, uzdzen šausmas un net?ksmi pret likteni, kas mums visiem var izr?d?ties ieprogramm?ts.

apolitiska vienaldz?ba, soci?l? atstumt?ba, autorit?risma tendences un t?raudcieti aizspriedumi pret tiem, kuri dom?, r?kojas vai izskat?s cit?di, ir raksturlielumi, kas liek p?rv?rt?t m?su katra individu?lo atbild?bu un attieksmi pret notiekošo.

demokr?tijas dz?votsp?ja ir m?su individu?lo l?mumu summa. t?p?c ir naivi un nepiekl?j?gi norobežoties no t?, kas skar un ietekm? krietni vair?k cilv?ku, nek? m?su egoistisko interešu apmierin?jums. sekot l?dzi, piedal?ties, ne?aut apmelot un ne?auties apmeloties. 8 s Krist?ne83 11

Gr?matas sast?d?t?ji las?t?jam liek padom?t, ko varam m?c?ties no š?s atz?šan?s, k?das paral?les varam savilkt starp 1933. gadu un m?sdien?m un vai ir iesp?jama v?stures atk?rtošan?s.
Lasot Brunhildes Pomselas st?st?jumu, diemž?l, es saskat?ju ?oti lielu l?dz?bu starp vi?u, k? t? laika jaunieti un lielu da?u sabiedr?bas sev apk?rt. Moto: "Mani politika neinteres?" ir p?r?k aktu?ls joproj?m. Bet vai mums ir ties?bas vienlaic?gi neinteres?ties par politiku un b?t neapmierin?tiem ar politiskaj?m sek?m - ekonomisko, soci?lo, b?g?u u.c. kr?z?m? Nepiedal?šan?s v?l?šan?s, notic?šana demago?ijai u.c. ?sce?u mekl?šana visu sabiedr?bu ieved purv?. 1933.gada V?cij? tas purvs izr?d?j?s liel?kais m?sdienu v?stur?, bet, cik t?lu esam no t? atk?rtošanas?

B.Pomsela: "Bet es, protams, biju vain?ga taj? zi??, ka biju dumja."
Vai m?s k?dreiz non?ksim pie atzi?as, ka "Es neinteres?jos par politiku" ir tas pats, kas "Es esmu vain?gs, ka esmu dumjš"?biography7 s Krista BelševicaAuthor 5 books52 Read

Labs paraugs tam k? sav?kt ?oti interesantu v?sturisku materi?lu, kuru lasot regul?ri gribas apst?ties un aizdom?ties. Labs paraugs ar? tam k? uzrakst?t š?da materi?la interpret?ciju, kas ir tik demago?iska, sekla un vienk?ršota, ka v?sturisko materi?lu nevis papildina, bet saboj?.7 s Kuszma2,506 218

Számomra a legérdekesebb kérdés a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy a személyes visszaemlékezés ereje megértésre vagy együttérzésre hangol-e „Goebbels titkárn?jével"* kapcsolatban, vagy megmaradok a méla lenézésnél/ellenérzésnél. Megmaradtam. Senki se számítson e kötettel kapcsolatban borzalom-jegyz?könyvekre, vagy új adatokra a Harmadik Birodalom m?ködésér?l, ilyeneket ugyanis nem találunk benne. És pont ez a pláne, mert egy nagyon is jellegzetes korabeli (és örök) lelkiállapot dokumentuma: az "én ott se voltam”-é. Brunhilde Pomsel képes volt úgy lehúzni éveket az NSDAP-ben, illetve a propagandaminisztériumban, hogy nem látott semmit, nem hallott semmit** és nem tehetett semmir?l. A politika nem érdekelte, a zsidókkal semmi baja sem volt, mi több, zsidó barátn?je is akadt***, aztán valahogy mégis azon kapta magát, hogy ? varrja a kapitulációhoz a fehér zászlót Hitler bunkerében. Hm. Hm-hm.

Ha valaki úgy vélné, hogy az el?bbi „hm”-ök csordultig vannak szarkazmussal, akkor nem kapirgál messze az igazságtól. Merthogy én nem nagyon hiszem el ezt a fene nagy apolitikusságot, ezt a szellemi vakságot – vagy legalábbis úgy gondolom, nem is annyira a butaság, hanem inkább az érdektelenség felségterületén bóklászott Pomsel annak idején. Árulkodó (és végtelenül megrázó) a reakciója például Sophie Scholl**** és társai kivégzése kapcsán – sajnálja ?ket, hogyne sajnálná, és értelmetlennek találja, hogy holmi szórólapozásért kivégezték ?ket, de végs? konklúziója mégis a rezsim felmentésével egyenérték?: ha nyugton maradtak volna, akkor mindez nem következik be. A jó Brunhilde tehát hálatelt szívvel elfogadott minden jót, amit a hatalom adott neki, és ezért cserébe hajlandó volt szemet hunyni, amikor mással rosszat tett. Azt gondolom, ez egy döntés volt részér?l, még akkor is, ha következetesen úgy próbálja beállítani, mint tehetetlen sodródást az események tengerében. Mégpedig olyan döntés, ami egyenes úton vezetett a szovjet hadifogolytáborba, bármennyire is tagadja ezt Pomsel, és bármennyire próbál úgy viselkedni, mintha érdemtelenül rámért csapás lenne. Egyszer?en nem érzékelem, hogy bármilyen módon megvizsgálná a saját cselekedeteib?l származó felel?sséget – ha volt is ilyen, gondolja, azt a fogolytáborral szépen le is vezekelte, úgyhogy spongyát rá. Az önreflexió mélységének hiánya az, ami miatt Pomselt nem tudom sajnálni, becsülni pedig aztán végképp nem. Azzal együtt, hogy amit tesz, végtelenül emberi.

Mert hát ugye ez megy ma is mindenhol. Hogy a politikát valami érdektelen, s?t, piszkos dolognak tekintjük, amir?l nem ill? beszélni, mi több, a róla való beszédet tiltani is lehet. Nehogy valakinek sérüljön a kis komfortérzete. Kipukkadjon a kis buborékja, amit fáradságos munkával maga köré fújt. Én készséggel elismerem, a politika rút dolog – de nem beszélni róla pont ennek a rút dolognak a malmára hajtja a vizet. Hisz amíg mi szemérmesen félrefordítjuk fejünket, ? egyre közelebb settenkedik, bejön a kultúrába, a tudományba, az oktatásba, az egészségügybe, a pénztárcánkba – és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már kultúráról, tudományról, oktatásról, egészségügyr?l és a pénzünkr?l sem illik, sem lehet beszélni, mert – min? borzalom! – azzal a politizálás b?nében lennénk vétkesek. Meg aztán ami körülöttünk történik, az nem velünk történik, hanem valaki mással, az meg mit érdekel. Maradt volna csendben, húzta volna meg magát okosan – úgy, mint mi. Aztán egyszer csak minket is elér majd – ahogy Pomselt is, aki megdöbbenve vette tudomásul, hogy a bombák rá is hullanak, és a szovjetek ?t is fogolytáborba viszik –, de akkor már kés?. El lett szalasztva a pillanat, mikor még számított a szavunk. Nem védtünk meg másokat, és így nem maradt senki, aki minket megvédene. (Nem új dolog ez: "El?ször elvitték a kommunistákat, de én hallgattam, hiszen nem voltam kommunista. Aztán elvitték a szociáldemokratákat, de én hallgattam, hiszen nem voltam szociáldemokrata. Aztán elvitték a szakszervezetiseket, de én hallgattam, hiszen nem voltam szakszervezetis. Aztán elvitték a zsidókat, de én hallgattam, hiszen nem voltam zsidó. És amikor eljöttek, hogy elvigyenek, már senki sem maradt, aki szót emelhetett volna értem." - mondta Martin Niemöller, a Hitvalló Egyház vezet? tisztségvisel?je.) Pont az egyetlen dolgot vesztegetjük el, ami a demokráciát m?köd?képessé teszi: a szolidaritást. Ami amúgy érdekes módon az a dolog is, ami a kereszténységet m?ködteti, logikus lenne tehát a következtetés, hogy ezt a kereszténydemokráciát viszont akkor a négyzetre emelt szolidaritás m?ködteti. De lópikulát.

* Bár a fülszöveg – feltételezem a jót: akaratlanul – megengedi a feltételezést, hogy Pomsel Goebbels személyi titkárn?je volt, ennek megfelel? szoros kapcsolattal, ám ez nem igaz: ? csak az egyik volt a propagandaminiszter számos titkárn?je közül.
** Persze azt, hogy valóban nem tudott semmit, ill? kétellyel kezelnünk. Magam legalábbis alig hiszem, hogy ha másból, mint az általa legépelt tengernyi szövegb?l nem kapott világos képet arról, mi is történik éppen körülötte. Ehhez olyan mérték? ostobaság birtokosa kellett volna legyen, amit én már csak udvariasságból sem feltételeznék.
*** Mindenféle náci prominensek (els?sorban persze Eichmann) el?szeretettel érvelnek azzal, hogy nekik személy szerint semmi bajuk nem volt a zsidókkal. S?t! Mintha ez valamiképpen csökkentené b?neik súlyát. Szerintem viszont csak kiemeli a dolog embertelenségét – hogy még gy?lölni sem gy?löltek, mégis hajlandóak voltak elpusztítani ?ket.
**** https://hu.wikipedia.org/wiki/Sophie_...5 s Angela593 30

"No final, haverá novamente pessoas a odiar outras pessoas, apenas para se sentirem melhor por uma questão de falta de amor próprio. O desprezo e ódio transforma-se num acontecimento colectivo de motivação do amor próprio."

Um testemunho assustador, de alguém que trabalhou com um dos grandes criminosos da história, e nada fez para a tentar mudar. Quer por medo, desinteresse ou até mesmo indiferença cautelosa, Brunhilde Pomsel, foi "apenas mais um cidadão alemão, que cumpriu o seu dever para com a pátria, em tempos de guerra."

"Ao longo da minha vida, se calhar, trabalhei com mais criminosos do que aquilo que sei. No momento, isso é uma coisa que não sabemos. No período que trabalhei para Goebbels, ele era para mim evidentemente um dos chefes supremos, para mim ele vinha imediatamente a seguir a Hitler. E a ordem veio do ministério directamente para mim. Por isso, fui como qualquer soldado, como os russos, franceses ou ingleses que atiraram a matar, que não são por isso considerados assassinos. Cumpriram os seu dever."world-war-ii5 s Krist?ne L?cis547 57

Brunhildes Pomselas monologs ir mokoša taisnošan?s, ta?u nevis par k?du šausminošu noziegumu, bet par paties?b? tik labi saprotamu un cilv?c?gu vienaldz?bu un s?kman?bu, par egoismu, par nev?l?šanos apgr?tin?t sevi ar dom?m par ikdieniš?u notikumu plaš?ko kontekstu un ilgtermi?a sek?m. Un t?d?? gr?matas galvenais sp?ks ir taj?, cik bied?joši viegli t? ?auj iedom?ties sevi Pomselas viet?, jo iedzi?in?šan?s apk?rt noteikošaj? prasa intelektu?lu piep?li, kam?r "tas uz mani neattiecas" nost?ja ir tik ?rta un š?ietami ar? pamatota, turkl?t neat?em laiku mietpilsoniskiem labumiem. Pomselas kundzes saj?sm? par Berl?nes krodzi?iem, par iesp?ju nopirkt jaunu un d?rgu kleitu ta?u nav nek? ?auna. Ar? aizbildin?jumi par dumj?bu un naivumu š?iet tik ticami. Ta?u tie ?tri vien p?rv?ršas par "bija jau par v?lu".

T? tad var?tu b?t Pomselas atmi?u st?sta svar?g?k? m?c?ba - dom?t ar galvu, lai nav par v?lu. Š? atzi?a izriet ar? no gr?mat? vair?kk?rt piesaukt?s individu?l?s atbild?bas, ko ac?mredzot nedr?kst uztvert šauri un tikai k? atbild?bu par sod?mu darb?bu likuma izpratn?, k? to dara Pomselas kundze, bet kur? j?saredz ar? pilsonisk? atbild?ba par savu sabiedr?bu.

Liktu visas 5 zvaigznes, ja teju liel?ko gr?matas da?u neaiz?emtu gr?matas sast?d?t?ja politiskais manifests. Un nevis t?d??, ka kategoriski nepiekr?tu t? saturam, bet t?d??, ka tas bezj?dz?gi atš?aida Brunhildes Pomselas monologa iespaidu.

M?s bij?m tuvredz?gi un vienaldz?gi.5 s Liberis373 3

? ????? Brunhilde ????????? ?? ?????, ???? ?? ??? ??????????? ??? ??????? ? ???????, ?? ?????????? ?? ??????? ?????. ????????? ?? ?? ?????? ?????? ??? ?? ????? ???????, ??? ?????? ??? ? ????? ?????????? ??? ?????????? ??????????? ??????? ???? ?????? ??? ?? ???????? ??? ?????? ?? ???????? ? ???????? ???????: ?? ???????? ??? ?? ??????? ??? ?????, ?? "???? ????? ?????", ? ????????? ??? ????????? ??? ?????, ????? ?? ?? "??????????????" ????... ?? ??????? ???????????, ?? ??? ?????????? ?? ?????????????? ?????????, ??? ??? ?? ?????? ?? ?????????? ???? ?? ????? ????. ???? ?????????????? ???? ? ?????????, ???? ??????? ? ?????? ???? ??? ???? ???? ??? ?????. ??? ????????????, ???? ??? ???? "?? ????? ??? ???????????". ?????????? ????????, ???????? ?? ???????????? ??? ??????? ??? ??? ????????? ??? ????????? ??? ??????.5 s ??????233 36

? ????? ??? ???:

https://www.maxmag.gr/book/vivlioparo...biography history ww25 s Smith Winston87 17

3-3,54 s FLAMES (Roberta Frontini)435 42

"... A oportunidade que esta obra nos dá para aprender ainda mais sobre essa terrível época e, acima de tudo, para evitar que algo de semelhante se venha a repetir torna-a numa leitura que recomendo a todos os leitores."

Opinião completa no blogue: http://flamesmr.blogspot.pt/2017/11/l...4 s Athena Nt70 1 follower

??? ???????? ??? ?? ??? ? (???????????) ??????, ? ????????????, ? ????????? ??? ? ????????? ????????? ???? ????????? ??? ????????? ??????? ????????? ?? ?? ????????? ?????????... 4 s Ivita Pelnena81 26

Jo v?sture ir t?da k?da t? ir un Brunhilde ir ?sta v?stures lieciniece, jo t?di vi?i tolaik bija.3 s Pauly51 3

Adolf Hitler sells books.

Unfortunately for the book publishers, there are fewer new takes on the Hitler phenomenon out there. This book would never have been commissioned twenty years ago. Ponsel's book does still have some interest though and would have been three stars.

But....

Thore D. Hansen, a journalist, spends about a third of the book spouting his opinions about current politics. That ruined it completely. As a Briton I can say, Hansen knows nothing about the decision by the British public to leave the EU.3 s Zane Alksne328 46

Man nepat?k las?t par politiku, nekad nav pateicis un gan jau nekad ?sti pat neinteres?s un diemž?l t? ir visnota? liela probl?ma, kuru tieši šaj? gr?mat? labi par?da. K? saka likuma nezin?šana neatbr?vo no t? iev?rošanas un l?dz ar to, ja pie varas n?ks n?kamais Hitlers tad m?s paši vien b?sim vain?gi ar to, ka mums bija vienalga. T? k? t? ir politiska gr?mata lo?iski, ka man t? ne visai patika, bet kopum? tur ir lietas, kas j?iem?c?s un liek uz visu paskat?ties cit?d?k.

This book bored me a bit, because politics is just not my cup of tea. Never was and possibly never will be, but it does make you aware of the mistakes made in society and the ones still there and impending to the breaking point soon enough, we can hope it wont be another Hitler by the wheel, but if it will be then it is our fault of withdrawing from the politics and not caring enough to change something. All we do is feed the greedy ones and complain about not getting enough.2 s Ilze31 9

Brunhildes st?sts OK. Uzzin?ju šo to jaunu. Bet t? gr?matas 2.da?a, kur autors k? ar karoti mut? ieliek izskaidrojumu (vismaz savu versiju) un spiež savu viedokli tik ?oti nokaitin?ja, ka 165.lpp aizv?ru ciet gr?matu, apnika. Gribas ta?u pašai padom?t un apdom?t! 2 s Marta11 2

Pirm? da?a ar Brunhildes Pomselas atmi??m bija interesanta - labi par?d?ja, cik ?sten?b? vienaldz?gs viss notiekošais bija "parastajam" cilv?kam, kurš galvenok?rt dom?ja par savu labkl?j?bu.
Savuk?rt gr?matas otr? da?a ar atmi?u anal?zi š?ita v?ja un "aiz matiem pievilka" demago?ija.2 s Jazzy Lemon1,126 109

A very important book linking the events of the holocaust to every day people and the threats facing us all today. Read it.2 s Matija J46

...svi smo mi, pomalo, Brunhilda Pomsel..2 s Yanper480 28

???????? ??????????? ??? ??? ????????? ??? ???, ????? ?? ???? ???????? ??? ???????? ??? ??????. ??? ??????? ????? ??????? ??? ?????????? ?? ???????? ??? ???????? ??????? ??? ?????? ?? ??? ????????. ?? ?? ??????????? ??...?? ??????????. 2 s H.R. KempAuthor 3 books63

I wasn't sure if I should give this a 5-star rating, the interview with Brunhilde Pomsel does not startle or amaze. However, this is an important book.

This book is based on memories recorded by the former secretary to Goebbels, Brunhilde Pomsel, in 2013. It doesn't give us any fresh historical perspectives but it does show us what it was for a person caught up in those times and provides a timely warning for us now.

On face value, Brunhilde is an ordinary woman who professes she was apolitical and essentially too busy making a life for herself and managing her career to pay attention to issues of justice or politics. She sounds so many people I talk to today. She was focused inwardly, to self, and not paying attention to what was happening around her.

Once she becomes secretary to Goebbels she still insists she didn't know what was really happening and that she was only typing letters and speeches for the minister of propaganda. I questioned what she knew, what she chose not to know and what was kept from her, but I can't know what it was to be afraid to speak up.

What takes this book from a 4-star to 5-star read for me, is the conclusion essay by Thore D. Hansen, titled "What the story of Goebbel's secretary teaches us for the future". In this Hansen highlights the factors that contributed to the rise of the 'right' and Naziism and adds a warning for us today. It is interesting, thought-provoking and a wake-up call. The theme of vigilance is one I use in my own books, but I also feel it is an important element of democracy. This book confirms that.

It's chilling reading and scary but important.2 s Inita521 37

Š? gr?mata ir liecinieces v?st?jums par V?ciju p?c Pirm? pasaules kara un to, k? nacisti n?ca pie varas, k? cilv?ku apolitisk? un šaur? skat?juma pasaule (darbs, m?jas, ?diens, iztikšana, izklaides) ??va tam notikt. Pomselas kundze pati saka, kad sabiedr?ba aptv?ra notikušo, bija jau par v?lu. Vi?a st?sta ar ?oti distanc?tu attieksmi, ?paši par savu darbu Radiofon? un Propagandas ministrij?, ta?u pirms vi?u nosod?t ir j?atbild uz jaut?jumu - cik ?oti m?s paši iesaist?mies un ne?aujam notikt briesm?g?m liet?m? Cik plaša ir katra m?su pasaule un skat?jums, kas m?s šodien re?li uztrauc? Ar? š?s v?l?šanas, populistu uzvaras g?jiens pasaul? - ar ska?iem sauk?iem.
Par to visu plaš?k un paral?les šodienai ar t? laika situ?ciju velk ar? Tore D. Hansens, esej?, kas sarakst?ta analiz?jot st?st?to. 30.gadu scen?riju un sekojošo katastrofu es nev?los piedz?vot savas dz?ves laik? un izlasot šo darbu tas tikai v?l vienu reizi tiek atg?din?ts.

Darb? bija vair?ki cit?ti, kuri man palika pr?t?, bet ?paši šis:
Lab?jie populisti atkal ir s?kuši modin?t taut? zem?kos instinktus, noniev?dami noteiktas ?aužu grupas k? mazv?rt?gus konkurentus. Beigu beig?s cilv?ki atkal ien?st citus cilv?kus, lai justos lab?k par sp?ti pašv?rt?bas tr?kumam. Nicin?jums un naids k??st par kolekt?vu pas?kumu savas pašv?rt?bas paaugstin?šanai.2018 nonfiction2 s Aija565 65

Brunhildes Pomselas atmi?as ir skaudrs br?din?jums m?sdienu vienaldz?gajiem, komfort? iesl?gušajiem. Cik ?oti vienk?rši ir neredz?t, nesaprast, nenojaust! Cik vienk?rši ir aizmirst un attaisnot sevi! Š?iet baisi un negribas tic?t, ka paša Gebelsa sekret?re pat nenojauta par zv?r?b?m, kas notika koncentr?cijas nometn?s. Br?žiem liekas, ka Pomsela non?k pretrun?s, m?n?s, nepasaka l?dz galam un ?oti daudz taisnojas. Ta?u gr?matas otraj? pus? ir autora p?cv?rds, kas ir oblig?t? literat?ra ikvienam no mums. ?paši m?sdienu trauksmainajà pasaul?. ?paši tagad, kad pašu zem? p?c p?ris m?nešiem b?s v?l?šanas. Kaut m?s neb?tu vienaldz?gi, kaut m?s b?tu redz?gi!20182 s Mariana627 27

É interessante como um livro que retrata algo que aconteceu há décadas atrás consegue apresentar uma visão assustadoramente actual. A forma como esta obra nos alerta para os erros que estamos a cometer nos dias de hoje e que nos podem conduzir a um desastre de tais proporções deixou-me apreensiva pois tocou em alguns dos meus maiores medos. Só não consegui sentir qualquer empatia para com a narradora desta história. Estava à espera de ver algum arrependimento da sua parte mas encontrei alguém estranhamente conformado. 2 s Chrystyna Lucyk-BergerAuthor 17 books216

Autor del comentario:
=================================